Amikor Bernbach és csapata egy kis autókölcsönzőt emelt ki az ismeretlenség homályából, és olyan kampányt rittyentettek hozzá, amilyet még nem látott a világ. Az Avis-kampány iskolapéldája az okos, insightra épülő, hiteles és hatékony reklámstratégiáknak.
Mert hogyan is nézett ki a 60-as évek elején az amerikai autókölcsönzés valósága?
A Hertznek volt egy reklámja.
Adva volt egy izmos és fölényes piacvezető, a Hertz, mögötte tisztes távolban pedig a másodhegedűs, az Avis, meg a hozzá hasonló, kisebb konkurens autókölcsönzők. A piacvezető nyereséges és sikeres, a második pedig évek óta (konkrétan 11 éve) veszteséget termelő. Elég veszett-fejszés állapot, kellőképp borongós kilátásokkal.
Aztán színre lépett Bernbach, és egy Paula Green nevű szövegíró hölgyemény, illetve Helmut Krone (igen, ugyanaz a Herr Krone, aki a Think Small-on is dolgozott) kapta meg a feladatot. Hogy mire építették az Avis kommunikációját? Miként a Volkswagen esetében: az őszinteségre, ha úgy tetszik, pepitában. Az igazat mondták, csakis az igazat, annyira az igazat, hogy attól annak idején simán infarktust kaptak a marketingosztályokon (de még ma is kapnának, sokan. Az Avisnál csak azért nem kaptak, mert... de erről már beszéltünk.)
Az Avis kampányindító sajtóhirdetése. Hát nem egy Hertz.
Íme az Avis-kiáltvány, némi keleti blokkos áthallással.
E kampánynak köszönhetően az Avis évi 3.2 millió dolláros veszteségét ledolgozva 3 millió dolláros nyereséget produkált. Egyetlen esztendő alatt. 1966-ra pedig a piaci részesedése mintegy triplájára nőtt.
(Hát nem pofonegyszerű a reklámszakma? Elég egy jó ötlet, amit csupán jól kell megfogalmazni. A többi, mint a karikacsapás.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése