Almacsutka

Csalódtam az Apple-ben. Elszomorítónak tartom az érzéketlenségét, az arroganciáját, a populizmussal vegyes fasizmusát. Hogy képes volt lelketlenül legyilkolni a Final Cut Prót. Hogy agresszív módon folyamatos frissítésbe kényszeríti az embert, és csak a parasztvakítást adja cserébe. Hogy enged a tömegízlésnek, és nem irányítja, de szolgamód követi a trendeket. Hogy divatcikké fazonírozta saját magát, és olyan arcok kezében látom a telefonjait, táblagépeit, laptopjait, akikről süt, hogy közönségesek, igénytelenek, ostobák. 

Szóval oda a szellemiség. A szűk klubhoz tartozás, ahova azok léphettek be, akik másképp látták a világot; akik számára az esztétikum ÉS a funkcionalitás egyaránt fontos volt. Akik alkotni akartak, és nem volt számukra mindegy, hogy azt miképp teszik. Akik őrültek voltak, nagyot álmodók, saját útjukat járó lázadók. Emlékszünk még? "The crazy ones. The misfits. The rebels. The troublemakers. The round pegs in the square holes." 

Nincs többé "think different". Helyette van egy méregdrága, lebutított tömegmárka. Az alma felzabálta önmagát, a Nagy Testvér elleni harcot Még Nagyobb Testvérré válva sikerült megnyerni.

A homogén tömeg pedig nyálcsorgatva, bárgyú elégedettséggel mosolyog.

Steve Jobs hagyatéka, az egészséges elitizmus, amiért annak idején megszerettük az Apple-t, már csupán a kommunikációjában van jelen. (Persze lehet, hogy ennél nem is kell több; az a "csupán", lényegében a "minden".)

Azért örüljünk, hogy legalább ennyi megmaradt nekünk: a "másképp" illúziója.