Az art director, aki majdnem kiugrott az ablakon

Van a reklámszakmának egy nagypofájú fenegyere, bizonyos George Lois – bár ma, túl a 80-on, inkább fenenagyapának mondanám –, aki annak idején meghatározó figurája, élharcosa volt a kreatív forradalomnak. Lois robusztus, baltával faragott görögként nőtt fel Bronx kellős közepén, aminek következtében a vitás helyzetek elsimítását előszeretettel bízta az ökleire. Nem meglepő, hogy zorbászi temperamentuma a reklámkészítésben is erősen megnyilvánult.

Egy igazi MadMan; bár saját szerény bevallása szerint jóképűbb volt, 

mint maga Don Draper.

Legendák keringtek róla, milyen vehemenciával és elszántsággal tudta védeni saját ötleteit. Nem kicsit volt maximalista. "Ha valamit csinál az ember, akkor azt legalább 200%-os erőbedobással csinálja", hangzott kedvenc mondása.

Egyszer azzal fenyegette meg egyik ügyfelét, hogy kiugrik az ablakon, ha az nem fogadja el az általa prezentált ötletet. Az ügyfél persze elfogadta. Ha pedig valakinek szimplán nem tetszett az ötlete, tudott kissé nyersebben is fogalmazni: "Magának kurvára elment az esze? Ez kurvára a legjobb kampány, amivel valaha találkozhatott ebben a kurva életben." Hát, igen. El tudott gurulni a tablettája.

Lois és ügynöksége, a PKL (Papert, Koenig & Lois) persze nemcsak a nyerseségével vívta ki magának hírnevét. Hanem a munkákkal, amik kikerültek a kezei közül. 

Ott volt például a Xeroxnak készített reklámfilmje (ez az a cég, akit Ogilvy fölényesen elhajtott, mondván: a fénymásolás hülyeség, semmi értelme nincsen; és mivel nem hitt benne, nem is volt hajlandó velük foglalkozni). Lois reklámötlete hat hónap alatt hozta azokat az eladásokat, amiket a Xerox tíz évre tervezett magának előre:   

Aztán volt egy bizonyos Tommy Hilfiger nevű ifjú dizájner. Lois 1985-ös hirdetése egy csapásra beemelte őt a nagy divattervezők ligájába:

"I want my MTV" kampánya pedig útjára indította a világ legelső könnyűzenei csatornáját. Mick Jagger üvöltésének hatására Amerika-szerte több ezren hívták fel kábelszolgáltatójukat, és üvöltötték a telefonba: "I want my MTV!"

Lehet, hogy Lois durva volt, mint egy raklap smirgli; néha pedig közönséges és nem ritkán erőszakos – de a csóka valamit mégiscsak képviselt. Tudta, mit akar. Jó és hatékony reklámot. Hitte, hogy a Big Idea érték; hogy pénzügyi sikert jelent ügyfeleinek. Ezért ragaszkodott foggal-körömmel az ötlethez, a minőséghez – elszántsága és lelkesedése pedig mindenképp elismerést érdemel.


(George-ot lehet szeretni, lehet utálni. De valamit képviselt. Ezt azért muszáj leírnunk még egyszer.)