Hogyan írjuk be magunkat a reklámtörténelembe?

Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ehhez kell némi zenség, annak felismerése, hogy ne akarjuk magunkat beírni e bizonyos történelembe, hanem első körben olyan reklámot csináljunk, ami jó (tisztességes, vállalható, igényes, okos, satöbbi; kinek, hogyan tetszik), és ez – paradox módon – akár meg is hozhatja számunkra a kívánt beíródást. Mondjuk, mérget ne vegyünk rá. 

Viszont, ha már.
A cél érdekében csupán két dologra kell odafigyelnünk:

1. Olyan reklámmal rukkoljunk elő, ami eladja a terméket. Pontosabban: közelebb viszi a fogyasztóhoz, és elhiteti vele, hogy ezért a termékért érdemes megnyitnia a pénztárcáját. (Még pontosabban: a reklám ezen törekvés szellemében születik.) 
2. Mindezt tegyük úgy, hogy közben nem inzultálunk vele senki emberfiát. (Sem vizuálisan, sem verbálisan, sem gondolatilag, sem sehogy. Csak semmi Whipple urazás!) Sőt. Éppenhogy "megajándékozzuk" őt valamivel. A felismerés, az esztétikum, az eredetiség, az érdekesség stb. élményével. (Bár gyanítom, nem létezik az "érdekesség élménye"...)

Bizony, bármilyen fájó ezt hallani, de így van. 
Nemcsak az eladás a lényeg.

Steve Hayden azért zseniális copywriter, mert ennek tökéletesen tudatában van. Sullivan idéz is tőle három mondatot, amit én nem röstellek tovább idézni:

"Ha jól fizetett copywriter akarsz lenni, az ügyfél megelégedésére írj. Ha díjakat bezsebelő copywriter, a saját megelégedésedre. Ha viszont zseniális copywriter akarsz lenni, járj olvasóid kedvében."

Nézzük, Hayden hogyan is járt az ő olvasó-/nézőközönsége kedvében (miközben eladta a hirdetendő terméket).

1981-ben például így, ezzel az egyszerű, okos, szofisztikált spottal, álomszép szlogennel a végén:

Szintén ekkor írta ezt a kissé pimasz, ám mindenképp korszakos hirdetést, aminek következtében a személyi  számítógépes versengés kétszereplősre (IBM vs Apple) szűkült. A hangvétele kicsit olyan, mint mikor a Mókus örs odaáll egy SS-páncélos hadosztály elé, és azt mondja, hogy "Hé, srácok, ha jól viselkedtek, nem lesz bántódástok!" Nincs benne szó processzorról, memóriáról, alaplapról és isten-tudja-milyen paraméterekről, amiktől csak egy IT-snek van erekciója – viszont ott dübörög benne a hibátlan Apple filozófia.

És persze a legnagyobb dobás, a reklámtörténeti mérföldkő, az 1984. (Amibe kicsit Lee Clow meg Ridley Scott is beleszólt.) Kezeket fel, aki még nem látta? Na, azért.

Meg egy posztmodern, iróniától duzzadó mű. A szövegét is érdemes ám elolvasni.

Na, hát valahogy így kell írni. Akár reklámtörténelmet is.

(ST idén már a One Show Hall of Fame-jének is a tagja. Azért az egy illusztris társaság.)