Valamikor 2001 környékén (emlékszem, ekkor igazoltam át a JWT-hez, a történelmi hitelesség kedvéért: James Walter Thompsonhoz) egy érdekes könyv akadt a kezembe; talányosan értelmetlen címmel, egyszerűcske borítóval – ám sokat ígérő alcímmel. Így nézett ki:
Akkoriban már derékig benne voltam (dagonyáztam?) a reklámban, találkoztam is néhány intelligens, jól gondolkodó, eredeti figurával, akiktől sokat lehetett tanulni a reklámkészítés fortélyairól – de úgy éreztem, a sok még nem minden. Hiába, valódi mesterek híján (a rutinos külföldiek, miután lerakták a hálózati ügynökségek alapjait, szépen megpattantak) nehéz közelebb kerülni a mesterséghez. De honnan is jöttek volna mesterek? Milyen közegből? Alig tíz éve működő reklámkultúra (nem akarok senkit megbántani, de a mahiros éveket ne tessék origónak venni), lassan bontakozó szakmai közélet, nem létező érdekképviselet, komolytalan kommunikációs szakújságírás, nullával egyenlő reklámos képzés... Egyedüli menekülő pályát a reklámos könyvek jelentették az embernek. Persze ne készüljön senki hosszú listára, a magyar nyelvű szakirodalom akkor kimerült Kaszás György Nagy adrenalin-játékában és két Ogilvy-könyvben. (Hogy ma mit írhatnánk még a listához? Nagyon ne legyenek illúzióink.) Bár Kaszás könyve ízig-vérig szakmai, figyelme inkább a reklámkészítés általános körülményeire (közeg, munkafolyamat, munkakapcsolat) fókuszál, és rendesen fején találja a szöget a hazai reklámipar állapotával kapcsolatban. Aki az ő látleletét olvassa, nem kap kedvet a műfajhoz, az biztos. Ogilvy gyakorlatiasabb, de lehetne is vele hosszan vitatkozni. Claude Hopkinson nevelkedett kutató, a tudományos reklámcsinálás szakértője, nem csoda, hogy pontokba szed, kategorizál, számokkal példálózik, szövegírók és művészeti vezetők számára ad konkrét, gyakorlati útmutatást. Tiszteletet érdemel, mert vette a fáradságot, teoretizált, tovább akarta adni, amit tudott. De Ogilvyt olvasni úgy, hogy nem vagyunk könyvtárosok – az Egy reklámszakember vallomásai 50, A Reklámról 30 éve íródott –, az azért némi anakronizmusról árulkodik.
Szóval.
Belelapoztam Luke Sullivan könyvébe, és jött a megvilágosodás. A felismerése annak, hogy a reklámkészítés egy sokkal mélyebb, komplexebb, valódi tartalommal és szellemiséggel rendelkező szakma, mint aminek itthon megismertem – feltéve, hogy jól csinálják. Mondom: egy szakma. Amiről ráadásul lehet izgalmasan, szórakoztatóan, humorral beszélni; fortélyait és titkait pedig gyakorlati tanácsok és tippek formájában megfogalmazni. Sullivan könyve egészen felvillanyozott.
Teltek a napok, múltak az évek. A Hey, Whipple-t sokat forgattam, tippeket, tanácsokat vettem tőle, vagy csak úgy jó volt olvasgatni, lélekemelőnek.
Aztán tavaly rábukkantam egy újabb kiadására.
A cím ugyanaz maradt, a borító egy fokkal még szarabb lett, az alcím pedig klasszicizálódott ("The Classic Guide to Creating Great Ad"). A könyv először 1998-ban jelent meg, 2012-ben pedig már a 4. kiadása látott napvilágot. A tartalom is alakult: Sullivan frissítette, új fejezetekkel toldotta meg az anyagot, és az online reklámkészítés okosságait is csokorba szedte. És ekkor jött a második felismerés: tovább nem várok, lefordítom és kész.
Most tehát ennek rugaszkodok neki.
Jogok tiszták, szótárak beizzítva, indulhat a móka.
(Móka? Ez meg milyen hülye szó már? Na mindegy, benne hagyom.)
Nohát, mik vannak... Én is épp most olvasom ezt a könyvet, és ugyanez a gondolat fogalmazódott meg bennem. Mármint az, hogy le kellene fordítani magyarra.
VálaszTörlésAz elérhető szakkönyveknél azért kihagytál egy fontosat: Jon Steel, Truth, Lies and Advertising című művét, amelyet Debreczeni Janó szintén önszorgalomból fordított le, és azóta jópáran kerültek közelebb a stratégiai tervezéshez.
De a lényeg az, hogy nagyon nagyon üdvözlöm a kezdeményezést, és örülök, hogy vannak még odakint olyan szakemberek, akik nemcsak mondják, de tesznek is a szakmáért.
Alig várom, hogy magyarul is olvassam a könyvet.
Kiadót találtál már, aki finanszírozza a magyar kiadást?
Üdv és sok kitartást a fordításhoz!
Cs.Balázs
Balázs,
VálaszTörlésköszi szépen a kommentet, abszolút igazad van, a Janó fordította Igazság, Hazugság... is megkerülhetetlen, én pusztán azért nem említettem, mert 1.) 2002-es megjelenésével akkor még nem volt elérhető, 2.) John Steel mint planner írta össze mindazt a sok hasznos – kétségtelen: kreatívok számára is fontos, gyakorlati tanulságokat (briefről, insightről, stratégiai gondolkodásról), melyek ismerete nélkül nem lehet jó reklámot csinálni; én viszont inkább gyakorló kreatívok által írt könyvekkel szerettem volna példálózni.
De örülük, hogy a felismerésben nem vagyok egyedül, hogy Sullivan könyve is a must-read:)
Annak meg külön rohadtul örülök, hogy van még, akit érdekel annyira ez a szakma, hogy vegye magának a fáradságot, és utánanézzen és olvasson hozzá és képezze magát.
Mert jobb akar lenni.
No, de a lényeg: köszi még egyszer a biztatást, ha belehúzok, tavaszra kész lesz:)
Üdv,
KL