"Marketing az egész világ", mondta valaha Shakespeare, igaz, nem feltétlenül ezekkel a szavakkal, ám egyedülálló dramaturgiai hagyatéka mindenképp azt sejteti, hogy a mester az első pillanattól fogva jól tudta: az előadás (színház) mit sem ér eladás (marketing) nélkül. Persze eladás alatt elsősorban ne a jegyek, hanem a darab alapötletének, gondolatának "fogyasztható formában történő értékesítését" értsük a kellőképp mainstream (cél)közönség felé. Ha ez sikerül – akkor a darab is siker. Ha nem – akkor jön az értetlenkedés.
"Jaj, de unom a felnégyelést..."
Az Alföldi-féle István problematikus fogadtatása láttán a Malacfürdető Szakkollégium munkatársai úgy gondolták, ideje levonni a tanulságokat, és szigorú marketingszempontok alapján összeállították azt az 5 aranyszabályt, amelyek betartásával az előadás/eladás koordinátarendszerében bárki sikerrel megrendezheti a saját István, a királyát. Ami nagyszerű volna.
Mert mi is kell ma Magyarországon az István sikeréhez? Jöjjenek az aranyszabályok:
1. aranyszabály:
NE POZICIONÁLJUK ÁT A DARABOT
Az István, a király egy szimpla rockopera, dalai a magyar rocktörténelem és házibuli kultúra (kisebb, nagyobb) gyöngyszemei. A mű éltető ereje a zene; nem annyira néző-, mint inkább hallgatóközönsége van, melynek tagjai gyakran a szereplőkkel együtt éneklik/dúdolják/orbákolják a dalokat. Akár egy rock koncerten. Vagyis: azt a hangulatot és zeneiséget igényli, ami egy rock koncert sajátja. Mi több, a közönség is így nézi/hallgatja – rock operaként. (Hangsúlyt tessék a "rock"-ra tenni.)
2. aranyszabály:
TEGYÜK LEHETŐVÉ AZ ÉRZELMI AZONOSULÁST
Olyan szereplőkre osszuk a szerepeket (lehetőleg mindet), akik tudnak énekelni. A darabnak – műfajából és soványka dramaturgiájából adódóan – inkább énekesekre, semmint színészekre van szüksége. A közönségnek meg pláne. Ha a dalok úgy szólalnak meg, ahogy kell, akkor a nézők máris "megvették" a rendezésünket.
3. aranyszabály:
TESSÉK UNNI A POLITIKÁT. DE KOMOLYAN.
Első pillantásra kívánná a téma, de higgyük el: semmi szükség aktuálpolitizálásra. A darabbal nem kell üzenni senkinek, semmit. Itt a dallam a lényeg, az pedig elmondja, amit el kell és lehet mondani. Említettük már, hogy ez egy szimpla rockopera? Akkor említjük még egyszer.
4. aranyszabály:
PRÓBÁLJUNK OLYAT MUTATNI, AMIT MÉG NEM LÁTOTT A KÖZÖNSÉG (TŐLÜNK)
A látvány fontos eleme lehet a műnek. De vannak motívumok, amiket jobb messzire elkerülni. Nincs szükség például a színpadtér fölött futó vasszerkezetre; nem kell autóval behozni egy-egy szereplőt a színre; a művérrel sem érdemes sokat fröcsögni. Keressünk kevésbé elcsépelt látványelemeket, amiket más darabokban még nem láthatott a nagyérdemű. Mindenképp megéri.
5. aranyszabály:
NE HYPE-OLJUK TÚL A DOLGOT
Nos, kétségtelenül ez a legnehezebb szempont, a kommunikációs önmérséklet. Hogy ne húzzuk túl szélesre a befogadói "elváráshorizontot" – vagyis a PR-rel, plakátokkal, egyéb kommunikációs eszközökkel csak azt "ígérjük", aminek az előadás képes lesz meg is felelni. Ha tehát azt sugalljuk, hogy előadásunk forradalmi, hogy ilyet még senki nem látott, akkor legyünk forradalmiak és minimum olyat mutassunk, amilyet még senki nem látott (lásd: 4. aranyszabály.) Különben úgy járunk, mint a Ford Edsel. (És ezzel lényegáben hype-oljuk következő posztunkat. Ami kellőképp poszt, kellőképp modern.)
Bizton állíthatjuk: aki betartja ezen aranyszabályokat, az augusztus 20-án olyan darabot tud színpadra állítani a bérház belső udvarán, a közös képviselő garázsában, esetleg hátul a kertben, a szalonnasütő mellett, ami nemcsak a szülők, barátok és rokonok, de a nemzetféltő bőrnadrágos/motoros közönség tetszését és elismerését is elnyeri.
Feltéve, hogy szeretnénk hozzá közönséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése