A pillanat történelmi, némi dobpergést is kérhetnék a háttérbe, konfettiesőt meg tapsvihart, és igen, vegyünk nagy levegőt, mielőtt leírjuk: a fordításnak vége. A szöveg megvan magyarul (borítóterv szintén!), már csak a köszönetnyilvánítás, tartalomjegyzék, bibliográfia és index van hátra, hogy nyomdába mehessen az anyag. Úgyhogy a kézirat mostantól a szerkesztőnél, és miként a mellékelt ábra mutatja: épp rágja át magát rajta rendesen.
De ez mit sem változtat a lényegen: Sullivan könyvét hamarosan bárki kézbe veheti (átrághatja magát rajta? Heh.), és jövő ilyenkor az Aranypengén már nem 155, hanem csak 15 nevezéssel találkozhatunk. És egytől egyig mind pöröly lesz.
(De lehet, hogy ezt csak én képzelem. És lesz vagy 300.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése